Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Yorak és Golyócska

2010.09.08

yorak-es-golyocska.pngA kis Yoraknak nem voltak barátai. Hétéves korukban az embereknek általában sok barátjuk van-neki egy sem volt.Bár a kis Méra néha szóba állt a fiúcskával, de ilyenkor mindig megverte az anyja a kislányt. -Nem megmondtam, hogy ne szólj ahhoz a ronda gyerekhez??!- szokta ilyenkor mondani a szipogó lánykának. Méra egy évvel volt fiatalabb, mint Yorak. A falu másik végén lakott, és sűrűbben szerette volna látni a "ronda gyereket". A pofonok ellenére is. Yorak tényleg csúnya volt, nem úgy ,mint púpos, sánta, vagy ronda arcú, hanem az az igazság, hogy a fiú albínónak született, vagy valami hasonlónak....   Szabályos arcát - melyből piros szemek néztek a világra - fehér haj keretezte. Karját és lábát - fiatal kora ellenére -fehér szőrszálak borították... Sűrűbb szőrzete volt, mint egy felnőtt férfinak. Mindezek ellenére, az arcán nem ütközött ki semmiféle szőrzet. Az egész gyerek úgy összességében egy aranyos kis majomhoz hasonlított, pedig az arca intelligenciát és értelmet sugárzott, kis bánattal vegyítve.... Igazából még a szülei sem szerették; szégyent hozott rájuk. Nagyon babonás népek éltek ebben a korban. Főleg a kis falvakban, ahol összetömörültek az emberek; mindenki ismert mindenkit a kis lélekszám miatt...        A fiú nap, mint nap kint volt a mezőn; vigyázott a legelő állatokra. Reggel kihajtotta, este pedig haza terelte a szarvasmarhákat.   A tehenek szerették Yorakot, és ő is szerette az állatokat: azok nem kifogásolták a kinézetét...    A fiú értette az állatok gondolatait, sőt - másfél éve jött rá, - ő is tud gondolatokat táp lálni  nem csak a tehenek, hanem mindenféle állat agyába.... Érezte a szeretetüket, mert mindig jó legelőre hajtotta őket, ahol friss és dús volt a fű. Nagyon primitív gondolatokat sugároztak az állatok, és csak homályosan tudott belőlük következtetni a fiú....        Tegnap is egy fa alatt heverészett, és a feje fölött egy varjú gubbasztott. Elfogta a madár gondolatait: jót mulatott rajta....A szerencsétlen varjú éhes lehetett, mert Yorak szemeire pályázott, de nem úgy ám, hogy kivájom ennek a hét éves gyermeknek a szemgolyóit a szemgödréből, erestől, szemgolyót az aggyal összekötő idegszálakkal együtt, és, hogy ez biztos nagyon fog fájni ennek a hét éves gyerekembernek......      Áááááá, nem így gondolkodott ez az éhes madár. Mindössze egy piros golyóra gondolt, amit megkell szereznie éhségének csillapítása érdekében.      innen folyt. köv.     2.     Yorak kimászott a fa alól, és hanyatt feküdt ,hogy a varjú lássa az arcát. Szemét becsukta, kezébe fogta pásztorbotját, és úgy csinált mintha aludna... Noha a szeme be volt csukva, ugyanúgy látta a  fekete madarat a gallyak között, mint nyitott szemmel. Tudta: az arcára akar telepedni, hogy kivájja és elvigye a "piros golyókat"....   A varjú elrugaszkodott és zuhanó repülésbe kezdett. Ekkor Yorak kinyitotta a szemét, és amikor az éhes madár egy méterre volt a fejétől, botjával oldalba vágta a meglepődött támadót. Fekete tollak repkedtek a levegőben. A varjú méltatlankodva károgott és elhúzott egy távoli facsoport irányába új, vagy másfajta táplálékot keresni....    Tehát a fiú telepatikus képességekkel rendelkezett és csak idő kérdése, hogy mikor fog az emberek agyában is olvasni...   (hét év múlva)     Mire Yorak tizennégy éves lett, ugyanúgy nem voltak barátai, mint annak előtte. Az eltelt évek alatt sokat változott, külsőleg és belsőleg egyaránt. Testmagassága majdnem elérte a két métert, igaz, hogy vékony volt és karjai lábai szinte már aránytalanul hosszúnak tűntek. Haja már hátközépig ért, és arca is kezdett markáns, férfias jelleget ölteni. Nagyon jó képű férfi lesz belőle, ez már látszott rajta. Hiába volt albínó....   Képes volt olvasni az emberek agyában, ezt rajta kívül nem tudta senki. Még szerencse, különben biztos megölték volna. Így is sokan nem szerették, sőt egyenesen utálták és szívesebben látták volna égő máglyán, mint a réten heverészni állatokra vigyázva.        Mérát egyre sűrűbben látta, de legtöbbször inkább csak érezte a jelenlétét. Ha a lány túl közel lopakodott hozzá, kiolvasta agyából a szimpátiát. Ez őszintén meglepte a fiút: el sem tudta képzelni, hogy egy ember miért találja őt szimpatikusnak, a piros szemű, fehér hajú, szőrös testű torzszülöttet...   Úgy döntött ezt meg kell beszélni a lánnyal. Biztos szóba áll vele, hiszen már annyiszor beszélgettek. Igaz, hogy csak apró dolgokról, és egy-két percnél nem tovább... De most komolyan és sokáig akart vele beszélgetni. Tisztázni akarta a saját sorsát is; mit akar, mihez fog kezdeni? Úgy érezte ehhez egy másik ember véleménye is szükségeltetik. Egy olyan emberé, akiben bízhat...        Egyik nap, szokásához híven, üldögélt az árnyékban és faragcsikált. Nagyon szeretett faragni, most éppen egy ember figurát készített...A szobrocska kámzsás alakot ábrázolt, arcából csak az orra látszódott, két karját maga előtt kinyújtva tartotta, egyik kezében egy golyó, ami gömböt  - valószínűleg varázsgömböt  - szimbolizált. A másik kezében kard ágaskodott. Az utolsó simításokat végezte: egy darab recés, érdes kővel csiszolta simára a kis szobrot.     Hirtelen egy halkan lépdelő lány képe villant az agyába. Ez Méra   -  gondolta a fiú.         -  Yorak...  - suttogta a lány.         3-ik RÉSZ    - Gyere közelebb Méra, beszélgetni akarok veled és nem kell suttognod egyedül vagyunk.  Méra oldalról bukkant elő; kis kezével széthajtotta a bokrok ágait. Térdig érő szoknya volt rajta, fehér ing, mellénnel. Lábán kényelmes bőrpapucs, haja takaros kis kontyba fogva a feje búbján. Egy-két rakoncátlan tincs ziláltan lógott az arcába. Elbűvölő volt....- Yorak szerint is.   A lány ovális arcából nagy, zöld szemek néztek kicsit ijedten a világba. Finom vonalú orra gyermekes, picit fitos. Ajkai teltek és nagyon-nagyon nőiesek, - ellentétben az orrával.      -Mi az?  -  bökött ujjával a varázslóra.    -Szobor....varázsló  -  nézett Yorak is a figurára.   -Megfoghatom?   -  azzal már ki is vette a fiú kezéből és elbűvölten szemlélte.    -  Méra, kérdezni szeretnék valamit.  Yorak nem tudta hogyan kezdjen hozzá; kicsit zavarban is érezte magát a lány társaságában, és amit kérdezni akart az enyhén szólva is kétértelmű lesz. Bár úgy gondolta; mivel ők még gyerekek, bátran felteheti a kérdést úgy hogy attól nem jönnek mind a ketten zavarba. Legyőzte a gombócot a torkában. A fenébe, miért e gombóc, hiszen olyan egyszerű a kérdés...    Méra végre elszakította figyelmét a faragványról, és ártatlanul nézett a hezitáló srácra.      - Ööö...te szeretsz engem  -  suttogta a fiú.  Hűha ez kijelentésre sikeredett. Yorak arca kicsit pirosabb lett az átlagosnál.   --Csak azért, mert tudtam-- mentegetőzött  --  már vagy hét nyolc éve. Igen.      --Persze, hogy szeretlek  --  jött a válasz a lehető legártatlanabb módon a lány szájából.    --De miért?!  --  tört ki a fiú  -- miért szeretsz?     --  Csak. Láthatóan jól mulatott magában a lány.     --De fehér a hajam, piros a szemem, én én egy kibaszott albínó vagyok!        --És gondolat olvasó, nem?      Ez talált.Tényleg, ha tud olvasni az emberek agyában, akkor miért nem olvasta ki a választ Méra fejéből? Mert egyedül az ő fejéből nem tud tisztánolvasni. Ez bántotta is Yorakot, de örült is neki. Kivéve ilyen esetekben....     A lány felkacagott, látva a fiú megdöbbenését.     --- Te bolondos manó  -- nevetett tovább, őszinte, gyöngyöző kacajjal  --  nem törődve Yorak zavarával.   Manó! Hát benne is csalódnom kell? Vívódott magában Yorak. Nem elég érett ez a lány. Vagy én nem vagyok érett?    --- Azt hiszem elmegyek. Erről akartam veled beszélni.       --- NE!--- Méra szinte sikoltott (nevetésből sikoltás, olyan csuda szó ez), és belecsimpaszkodott a fiú karjába, de olyan erővel szorította, hogy Yorak elcsodálkozott a lány erején és ragaszkodásán.      ---  Muszáj és kötelező, hidd el bébi.    --- Ne menj el Yorak! A macád akarok lenni! Még, ha ezért megvetnek is majd az emberek...    --- Tudod Méra, annyira megszoktam már az egyedüllétet, hogy még a te kedvedért sem maradok itt, (pedig most már szivesen maradnék), de úgy érzem; én nagy dolgokra teremttettem és szüksége van rám az emberiségnek, tudod, mint a fantasy regényekben. Nagyon jó ám, hogy itt vagy, mert ezt valakinek elkellett  mondanom, és jól esik valakitől elbúcsúzni is...     Úgy látszott a lány belenyugodott a dologba, mert szinte mosolyogva kérdezte: ---- Azért ugye visszajössz hozzám egyszer?    --- Persze, és majd elviszlek a felhőkön túlra. Van egy ötletem Méra. Mi lenne, ha lefeküdnénk? Igaz, hogy gyerekek vagyunk, de csak így lesz igazán hiteles a búcsúzás. Meg..., izé, azt mondtad lennél a macám. Ugye?       A lány nem pirult el, hanem egyszerűen lesült. Szeme furcsán csillogott, rekedten suttogta: --- Igen lefekszem veled kedvesem....      Úgy is lett.        innen folyt.köv.&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&((((((()))))))                                             4.rész                                                            &&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&        Este Yorak hazahajtotta a teheneket és leült az egyik lócára az istálló előtt. Kifárasztotta a Mérával való hancúrozás. Hát igen szép és hiteles búcsúzás volt. Amikor elváltak, a lány még sírt is. Yorakot azonban az bántotta, hogy nem volt egyiküknél sem óvszer. Na mindegy; Méra hátha nem szokott még menstruálni.  Ilyen dolgokon töprengett, miközben fogyasztotta a vacsoráját a lócán. Jó időben mindig kinn evett. Lethia, a család szolgálója hozta ki neki a kaját. Bent is elkölthette volna az ételt, de a reá szegeződő gyűlölködő pillantásoktól elment az étvágya. Télen ugyanis bent evett, de az asztaltól távol, egy sarokba kuporodva, ami az utóbbi időben egyre nehezebb volt. Mármint a sarokba kuporodás. Tulajdonképpen ez volt az egyik kiváltó ok, hogy elhagyja a szülői házat. Unta már, hogy mindig elzsibbad a kuporgástól. Rossz az, mikor mintha tűvel szúrkálnák a tagjait. Hej bizony nagyon rossz.   Az apja hacsak tehette mindig belérúgott, mégpedig mindig pont akkor, amikor el volt zsibbadva keze-lába. Az anyja szidta, mint a lovat, a testvérei    ---- mind fiatalabbak, mint ő (személyszerint három, és egyik sem albínó)   -----   csúfolták állandó jelleggel. A hosszú téli esték igencsak fárasztóak voltak számára. Rosszabb helyzetben volt, mint egy kutya, mert azt legalább nem ütötték állandóan. A földön aludt a konyhában, ha odakint hideg volt az istállóban alváshoz. Ilyenkor Lethia  pokrócot adott a szerencsétlennek, de csak titokban, nehogy a ház ura, vagy akármelyik lakója megtudja, mert akkor repül, mint egy darab szar. Pontosabban repülnek ki a hóra, mint az a bizonyos macska a mondásban. A családja elég jól élt. Bizonyos fokig szerepet játszottak a település alakításában. Tehetősek voltak, de pozíciójukat nagyban visszavetette a "szégyenfolt". Nem csoda, ha gyűlölték Yorakot.     Tuskó Bertram  ---  az apa, és Szemét Noria    ----   az anya   ---   nem vették emberszámba fiukat. Helyette szerették többi gyermeküket, akik közül egy sem hasonlított Yorakra, sem külsőleg, sem belsőleg.      Yorak miután megette vacsoráját, szedelőzködni kezdett. Lethia a szolgaszálláson aludt a többi cseléddel.   Beosont a konyhába, onnan a kamrába, és megtöltötte ütött-kopott tarisznyáját. Füstölt hússal, kolbásszal, szalonnával és minyommal  (mignon). Kenyeret nem rakott el, mert azt nem szerette. Kulacsát megtöltötte sörrel.   Téli holmikat is rakott el. Fülvédőt, garbót, egyujjas kesztyűt, jambósapkát, bajuszkötőt. Ezeket a dolgokat apjától lopta el. Tett még a batyujába egy tőrt, gereblyét (nyél nélkül), és sörbontót. Könyvet nem tett, mert analfabéta volt szegény. Nem tudott olvasni, csak gondolatokat, de úgy vélte, hogy vándorlása folyamán bárhol megtanulhat írni-olvasni.  Bocskort húzott, foltozott térdnadrágját megkötötte, nyers disznóbőr mellényt vett fel.   Mielőtt útnak indult, egy vödör vizet használva tükörnek, levágta a haját egész rövidre, a tőre segítségével. Majd a víz nagy részét kiöntötte, és a maradékba kormot szórt. Alaposan összekeverte a két anyagot, és bekente vele az arcát, haját kezét-lábát. Az apja azt mondaná, úgy néz ki, mint egy kibaszott nigger, ha egyáltalán figyelemre méltatná....   Azért e változás, hogy a nagyvilágban eltudja kerülni az albínókra leselkedő veszélyeket. Ha megkérdik miért piros a szeme, majd azt mondja szereti a piros kontaktlencséket.  Köpenyt terített magára, szemébe pedig széles karimájú kalpagot húzott.    Az éj leple alatt szépen elszökött. Csak egyvalaki sírt utána....      ( folytatás innen)  %%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%          5.rész     %%%%%%%%%%%%%%%%%%%%                                                                       A faluból hamar kiért. Ezután kezdődtek a problémák. Nagyon sok ember érdeklődött a piros kontaktlencsék vásárlási helye iránt.  Yorak el is mondta mindenkinek, hogy menjenek arra amerre a nap felkel (kelet), azután menjenek, amerre a nap szépen lenyugszik(nyugat), utána forduljanak arra amerről a jeges hideg, dermesztő, borzasztó, heves-havas stb....szelek fújnak (észak lenne ám ez), mindezek után pedig a napfényes, meleg, "hepiendes", homokos, napszemüveges, félmeztelen csajos gondtalan dél a cél. Na ott aztán van rengeteg piros kontaktlencse. Viszontlátásra!   Megy ez, mint a karikacsapás --  gondolta a fiú.  Dél körül már kezdett megéhezni. Úgy döntött addig nem nyúl az otthonról hozott élelemhez, amíg talál útmenti fogadókat.  Be is tért egy ilyen helyre. Sejtette, hogy milyen lehet, de amit látott felülmúlta minden elképzelését. Csuda pofákat lehetett ám itt találni. Az egyik fickónak két szeme volt. Bizony. Egy másiknak meg olyan, de olyan rövid volt a haja, hogy azt más szóval kopasznak mondják. A harmadiknak meg öt ujja volt egy kezén, két kezén meg összesen tizenhat, de az is lehet, hogy tizenkilenc. De a legkülönlegesebb talán a csapos volt, akinek a fején egy tányérsapka díszelgett. Akadtak nők is a fogadóban. Igazán szépnek lehetett mondani őket, ha eltekintünk a száz-százhúsz kiló súlyfeleslegüktől. Személy szerint három ilyen dagadt asszonyság terpeszkedett a durván ácsolt lócákon. A durván ácsolt asztalokon, durván faragott fakupákban, durván kiöntött bor piroslott. Az egész helyiség bűzlött, izzadtság, trágya, vizelet és füst szag keveredett egymással. Ezt érezte az orrával, az agyával azonban sokkal rosszabbat érzett. Már az ajtóból feltűnt Yoraknak, hogy, a dagadt asszonyságok gyűrűjében egy klassz kiscsaj  üldögél. Egyből szemezni is kezdett vele, azonban hamar kiderült; a klassz kiscsajnak   ---  sajna---   üvegszemei vannak.     ---   Jó napot kívánok!    ----    köszönt hangosan Yorak.     ---   Kuss!  --   mondta a 16, vagy 19 ujjú ember.   Hűha itt gondok lesznek, gondolta a fiú. Kicsit meg is szeppent a "köszöntéstől".     ----   Gyere csak fiam, gyere, ne csak meresszed azokat a nyúlszemeidet az ajtóban   ---    invitálta beljebb a fogadós.  ----  Mit adhatok?      Ez már beszéd, Yorak kicsit megkönnyebbült. Mégsem hülye itt mindenki.    ---   Háát, először is  egy étlapotkérekszépenköszönöm!   Vajon honnan tudta Yorak, hogy étlap is van a világon?       ----    Az meg mi?   ---  kérdezte bambán a kocsmáros.     ----   Én sem tudom, csak ezt kellett kérnem, mert ezt szokták kérni a vendégek, de , ha nincs  --  folytatta kicsit óvatosabban Yorak  ---   nem baj, ne tessék felidegesíteni magát.   Jó hangosan fejezte be, hogy mindenki hallja, még a 16 vagy 19 ujjú ember is.     ---  Ha nincs, akkor nincs. Kérek szépen tíz kiló minyomot.      ---  Olyat, amilyet a ló kinyomott, vagy olyat, amilyet a Joe kinyomott? Joe az a kopasz fiatalember, és minyom kinyomó kisiparos  ---   a fogadós egy kicsit türelmetlennek látszott: jobbra balra tologatta a sapkáját és ásított miközben köhintett fingás közben. Csámcsogott is, de hogy mi volt a szájában, csak a jó atyaűristen a megmondhatója e kerek, kitudjahány dimenziós ősi világban.    ---   Olyat kérek, amit a ló kinyomott   ---  nyögte Yorak.   ---   Hé Bambi, hozz egy talicska lószart  ---   kiáltott a tányérsapkás a két szemű embernek. Bambi már ugrott is, fülig ért a szája. Két perc múlva tolta befelé a ganét. Azt állította, hogy friss, pedig már legalább két hetes volt. Mintha csak Yoraknak tartogatták volna.    ---   Mennyit fizetek?  ---  kérdezte csendben.     ---   Aszongya, hogy, ha helyben fogyasztod: 1 minyom, ha elviszed, akkor felszámítjuk a talicskát és 2 minyom lesz az ára  ---    mondta a fogadós, miközben szellentett egyet.     ---   Inkább otthon fogyasztom el, tessék itt van két darab minyom   ---   azzal odaadta az otthonról lopott süteményt.   Yorak kitolta az ajtón a ganét, és már az úton járt, amikor utána kiáltott valaki. Hátra nézett és látta amint az üvegszemű lány bukdácsol felé.      innen folytatódikXXXXXXXXXXXXXXXX      6.RÉSZ                    XXXXXXXXXXXXXXXX  >>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>            ----  Várjmegkérlekszépenazonnallefekszemveledegysörbontóért! --  hadarta a klassz kiscsaj. Ez megfontolandó --  gondolta Yorak. Ezért azt mondta: ---  Jöhetsz velem te lány, ha akarsz, de bizony én nem használom ki egy vak leány testét. Nem ám, mert engem otthon vár egy Méra nevű bombázó, akinek van szeme, és látja hatalmas férfiasságomat. Nem csak érzi, érted? Hanem látja, csodálja, magasztalja és becézgeti. Nahát.    ---  Jó, akkor melléd szegődöm, mert az apám, akinek 17 egész 1/2-ed ujja van, állandóan közösül velem, és én már unom, meg az anyám, aki 1 híján 200 kilogramm, ő is mindig megerőszakol. Meg tudod mit? Szerintem én alkalmas vagyok arra, hogy megbeszéljük a fogadóban történteket (biztos sokat láttam). Levonjuk a tanulságokat, jó?   --  Jól van. Mi a neved?     --  Golyócska vagyok. A szemeim miatt, tudod? Az apám kicsi koromban kinyomkodta őket  , a szemeimet, és az öcsém üveggolyóit rakta a helyükre  --  mesélte a lány, majd egy-két másodperc múlva hozzátette  --  azt mondta "így szebb vagy jányom".  --  Fúj, de gusztustalan sztori    ---  utálkozott Yorak.    ---  Téged hogy hívnak?        ---  Yorak az albínó.      ---    Hű, te albínó vagy?!   ---  csodálkozott Golyócska.  ---  És nem félsz az emberektől?      ---  Nem tudják, hogy mutáns vagyok, mert négernek álcázom magam  --  dicsekedett a fiú.    ---  De hát az ugyanolyan rossz nem?   ---   akadékoskodott a lány.     ---  Áááá, de különben is hagyjuk ezt a témát, inkább karolj belém, majd én vezetlek.      Így találkozott hát a két szerencsétlen. Vándorlásuk során megtárgyalták a tanulságokat, mely szerint Yorak jól járt a talicskával (amiből kiöntötték a lószart) és a minyomért sem kár, mert roncsolja a fogakat. Erre Golyócska a példa. Elmesélte, hogy az anyukája kicsi korában minyommal tömte, mert azt szerette volna, ha a lánya is 200 kilogrammot nyom. Ám Golyócskán nem fogott az édesség, ellenben elvesztette mind a hatvankét fogát. Fogkefének természetesen még csak a hírét sem hallotta. Yorak megkérdezte, hogy a lány is úgy gondolja-e, szemét volt a fogadós. Golyócska is úgy gondolta, hogy szemét volt a fogadós. Bár ő nem sokat látott (egyáltalán semmit), de kifinomult hallórendszerével regisztrálta a fogadós hangképző szervei által kibocsátott szavak különös felhangjait. A fiú csak azért kérdezte Golyócska véleményét, mert kíváncsi volt nem hazudik-e a lány a vakságát illetően. Lehet boszorkány is ,akinek üveggolyó szemei  vannak és agyában eltud nyomni minden árulkodó gondolatot. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a lány valódi szerencsétlen (pedig amúgy klassz kiscsaj lenne, csak hát...) , akit istápolni kell ,mert a szülei rosszul bántak vele. Ezenkívül Yorak megérzett benne valami erőt, amire még neki is szüksége lehet vándorlása folyamán.  Amikor Golyócska elfáradt, Yorak belerakta a talicskába, így folytatták útjukat az ismeretlenbe....    innen folytatódik              2011.02.01.         ,vvvvvvvvvvvvvvvvv&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&      7.RÉSZ     °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°                      Este behúzódtak egy barlangba. Ettek a kolbászból és a szalonnából. A füstölthúshoz nem nyúltak. A lány nem tudott rágni, ezért Yorak apró kockákra vágta a szalonnát és beleszórta Golyócska kitátott szájába. Úgy nyelte a szalonna kockácskákat, mint kacsa a nokedlit.  Mivel Yorak nem szerette a kenyeret, minden zsíros ételhez mohát evett, amit a fák északi oldaláról kapart le. Tüzet is gyújtottak  -  nem mintha nagyon hideg lett volna, inkább csak úgy megszokásból. A fiú elővette a gereblyét, és tőrével vágott bele nyelet. Szépen összekaparta a környéken található száraz gallyakat, faleveleket.   Golyócska addig a tenyerét dörzsölgette, míg csak elég nagy hő nem keletkezett.  Éjszaka összebújtak a tűz fényében, átölelték egymást, mint két kis vakondocska. Elmerültek saját gondolataikban   - Yorak mindkettőjükében   -  ásítoztak, fingadoztak. Így ringatták magukat álomba.             Yorak arra ébredt, hogy erekciója van. Amikor jobban kinyitotta a szemét, látta, hogy nem is csoda, hiszen Golyócska egyik keze az ő nadrágjában pihent. Pont AZT markolta meg. Álmában t'án még húzgálta is...   Óvatosan, hogy ne költse fel a lányt, szépen elhúzódott tőle, majd felállt és kiment a barlangból. Nyújtózkodott, ásítozott, fingadozott.... Szép volt ez a reggel. Nem az apja rugdosására ébredt, hanem saját önszántából   (khmmm, na nem egészen, lásd Golyócska keze). Elnézte a felkelő nap sugarait, amint táncot járnak a fák csúcsain. A madarak, állatok, hangoskodtak, ettek, zyákmányoltak, párosodtak, megdöglöttek. Yorakot ihlet szállta meg e gyönyörű gondolat hatására:     "Feljön a nap, nap, mint nap, Sok kis állat enni kap, Hát felkelek már én is, Mert felállott a pénisz...."...    Hoppá, erről jutott eszébe; enni kéne valamit. Maradt még kolbászka, meg szalonka. Előkotorta hát tarisznyája mélyéből a kaját és nekilátott a zabálásnak.     --- Hmmmm, kolbász szagot érzek   ---    ez Golyócska hangja volt, most ébredezett.  --- Yorak, kaphatnék egy "csibót", vagy egy "neszkafét"? --- kérdezte.     innen folytatás:).....°°°°°°°°°°°°ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ....2012.01.28.ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ°°°°°°°°°....--- Rosszul vagy, te lány, vagy káromkodsz? -- értetlenkedett a fiú.    --- Kávé, te bambasz. Nem tudod mi az? Hiába látszol négernek, ha nem tudod mi az a kávé!    -- Akkor magyarázd meg -- mondta sértődötten Yorak.     -- Én sem tudom, hogy néz ki, de olyan jó ízű. A szüleim messze földről szokták hozatni és rengeteg pénzbe kerül, amit én keresek meg a testemmel. Ezért adtak nekem is a kávéból. Kár, hogy neked nincs ilyened. Akkor adjál egy falat kolbászt, annyi elég is lesz..  Yorak adott neki. Utána folytatta az evést, és gyönyörködött a tájban, meg Golyócska combjában -- amiről felcsúszott a szoknya. Amikor megpróbálta letapogatni az agyát,  -- hogy szándékosan csábítja, vagy sem  --  akkor döbbent rá, hogy nem tud olvasni a csaj agyában. Mintha le lenne árnyékolva. Igazolódni látszott az a feltevése, miszerint akit fél napnál régebben ismer, annak már nem tud olvasni a gondolataiból. Téééééényleg, most jött rá, hogy a szülei agyából sem tudott olvasni az utóbbi időben, Lethiaéból sem, meg Méráéból sem. Csak akit egyszer lát az életben  --  minta fogadós  --  rövid ideig. Nahát, legalább nem gubancolódnak össze az események...     --  Igazítsd meg a ruhád Golyócska, ki van az egész picsád!     --  És miért baj az nagyfiú?  --  adta a tudatlant Golyócska.    --  Azért mert nem férek a nadrágomban kislány. Tényleg hány éves vagy te Golyócska, 16, 18? Vagy több?    --  Általában annyit mondok a kuncsaftoknak ,hogy 0 és száz közt. Valójában csak 13 vagyok.    Hű, olyan idős, mint Méra  --  gondolta Yorak  --  ,de a koron kívűl nem sok hasonlóság volt a két lány között. Méra vörös hajú, Golyócska barna hajú, amaz szép fogú, emez fogatlan. Méra magas, Golyi alacsony. Mindkettő vékony. Méra zöld szemű, Golyi üvegkék. A testük, hej, az bizony egyforma dögös. Yorak nem is tudta hogy fogja megállni dugás nélkül a Golyócskával való együttlétet...    --  Golyócska  --  fordult Yorak a lányhoz  --  szólíthatlak néha Golyinak? A Golyócskában benne van az, hogy "ócska", és szerintem te nem vagy egy ócska kurva, hanem egész klassz kis csaj vagyol. (na meg a csávó, aki gépeli a netre ezeket a sorokat unja már, hogy ilyen hosszú a neved, így se' halad sehova az írással:))))    ---  Köszi. Persze, hogy szólíthatsz aminek csak akarsz, csak vaklégynek ne szólítsál. Azt nem bírnám ki.   --  Jó, és még, ha kérhetnék valamit: ne fitogtasd a segged se nekem, se másnak a jelenlétemben, mert beleváglak ebbe a kibaszott talicskába és legurítalak egy szakadékba! Nahát...    Golyi jól láthatóan elsápadt, és kifejezéstelen tekintete a távolba meredt, miközben megigazította ruháját altesti tájékon.  Yorak megsajnálta a szerencsétlen lányt, akinek könnyek folytak a szemüregeibe tömött üveggolyók alól. Oda ment hozzá és megsimogatta gubancos haját. innen folytatás........#######˘˘˘˘˘˘˘˘˘2012.02.04.˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘############....---  Ne haragudj Golyi, de meg kell értened: nekem sokkal fontosabb dolgaim vannak, mint meghágni egy vak lányt, te tizenhárom éves vagy én meg tizennégy, tehát jogi akadályai nem lennének a dolognak, de nekem fontosabb a küldetésem ennél. Ki látott már olyat, hogy a híres fantasy hős hempergéssel tölti az idejét, miközben a világra számtalan rosszabbnál rosszabb dolog leselkedik. Itt vannak ugye az ufók, meg a kommunisták, a sárkányok, nácik, antiszemiták, kullancsok, lyukas tejeszacskók, maffiózók, gonosz boszorkányok, hibás villanykörték, kukacos almák, varázslók, törpék, hamis kutyák, média sztárok, és még ki tudja mik leselkednek ránk, gonosz, mindent megfertőző jelenlétükkel. Aztán gondolj bele, mi lenne, ha terhes lennél? Nem akarok én tőled gyereket. Majd Méra szül nekem egy klassz kis piros hajú lurkót, akinek a szeme színe passzol a haja színéhez. Nahát. Most pedig indulunk, majd útközben veszek neked egy bugyit, de nem ám tangát. Nincs harag ugye? Persze nem kell feladnod a reményt, hogy egyszer megkeféllek, de most még ideges vagyok a jövőm miatt. Ha egyenesbe jövök és te még mindig velem leszel, istenbizony úgy megkúrlak, hogy soha nem felejted el  --  fejezte be Yorak, miközben felsegítette Golyit.  A lány arcába kezdett visszatérni az élet, szája enyhe mosolyra húzódott, majd ismét pityeregni kezdett...  ---  Én még sohasem találkoztam olyan becsületes emberrel, mint amilyen te vagy, Yorak   --  és a könnyek megállíthatatlanul buktak ki az üveggolyók alól...    (itt vége egy fejezetnek, új fejezettel folytatás innen).....

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nem ide valósi

(Károly, 2019.01.04 23:41)

....jómagam is várom a folytatást, pedig itt van a fiókomban csak lusta vagyok begépelni.....:)... 5 éve olvastam utoljára ezt a kis abszurd írást, most megint elolvastam, szerkesztésre szorul, de ettől függetlenül még tartalmilag mindig jó...

secret

(anonim, 2012.01.28 16:37)

Végre folytatod az írását ennek a novellának! Rég óta várjuk már! Légyszives ne hagyj ki megint hónapokat a folytatással!